2020. 09. 30. Köszöntések

Kedves Testvérek!

Most csak így tudom továbbadni az egész gyülekezetnek az alábbi köszöntéseket. Ha a jövőben is eljut hozzám a gyülekezetnek szóló üdvözlet, akkor néhányat összegyűjtve, ehhez hasonlóan közzé teszem.

Szeretettel:

Debrecen, 2020. szeptember 30-án.

Apostol Imre

Szept. 26-án, szombaton Rádulyné Erzsike és a lánya Erzsike küldték a köszöntésüket a gyülekezetnek. Hoczka István tv. találkozott velük.

Szept. 27-én vasárnap beszéltem telefonon Baloghné Marikával. Nagyon gyenge. A hangja is gyenge volt. Szeretettel köszönti a testvéreket.

Szept. 29-én kedden telefonált Kimléről Weiszné Erzsike testvérünk. Kérte, hogy Oláh Attiláékat értesítsem, hogy a levelet Cserháti József testvéren keresztül megkapta. Erre válaszolva küldi nekik a 121. Zsoltárt. Kiemelve az 1. és a két utolsó verset: Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. […] Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.  Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké! Ezzel kapcsolatosan mondta el, hogy nemrégen ismét elesett az udvaron, de az Úr megőrizte, nem lett semmi baja. Ezért is lett élővé és kedvessé számára ez a zsoltár.

Elmondta még, hogy hallgatja a debreceni és a Budapest-Zuglói gyülekezet szolgálatait, és most olvassa Tozer könyvét. Örült Tozer egyik imájának, amit fel is olvasott nekem. Leírtam, mert nagyon tanulságos:

„Atyám! Meg akarlak ismerni Téged, de kívánságokkal teli szívem fél feladni játékszereit. Nem tudok tőlük elválni belső vérzés nélkül, és nem próbálom elrejteni Előled az elválás rémületét. Remegve jövök, de jövök. Kérlek, szaggasd ki szívemből mindazokat a dolgokat, amelyeket olyan régóta melengetek, és amelyek részévé lettek életemnek, hogy beléphess és ott lakozhass vetélytárs nélkül. Aztán tedd lábad helyét dicsőségessé. Szívemnek már többé nem kell Nap, hogy ragyogjon benne, mert Te leszel annak világossága, és ott nem lesz többé éjszaka. Jézus nevében. Ámen.”

Szeretettel köszönti az egész gyülekezetet Erzsike a Zsid 13,12-14 versekkel: Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Ámen